Az Oscar-díjas filmszínész Paul Newman, Colin Davis karmester, Roald Dahl és Edna O Brian írók mind arról a szellemi és testi haszonról beszélnek amit az Alexander-technika hozott az életükbe. A popzenész Sting is használja az Alexander-technikát a koncertek előtti ellazításra, Barry Tuckwell kürt virtuóz az Alexander-technikát koncertjei alatt teste jobb koordinálására veszi igénybe. Howard Payne sportoló képes volt a technika segítségével kalapácsvetésben a teljesítményét olyan mértékben javítani, hogy a képessé vált Brit Nemzetközösségi rekord megdöntésére. Az Alexander-technika emberek ezreinek az élet legkülönbözőbb területeiről volt képes segíteni. Itt következik néhányuk nyilatkozata:
Edward Maisel az amerikai Physical Fitness Research Institute igazgatója a következőket írja az Alexander-technika hatásáról: " A mozgások egy széleskörű flexibilitáson és fokozott rugalmassággal összekötött könnyedségen keresztül karakterizáltak. Ebből adódóan könnyebben mozognak a szemek, az alsó és felső állkapocs feszültsége csökken, ellazul a nyelv és a torok és ezek következtében elmélyül a légzés. Ezenkívül az ember a könnyedség érzését tapasztalja és megállapíthatja, hogy például a karok vagy a lábak mozgatása sokkal kevesebb erőfeszítést igényel, mint ahogy azt gondolnánk. Minden mozdulat folyamatossá, szabaddá válik és minden nehézkesség, tudattalan izommozgás megszűnik."
Dr. Bent Ostergaard a dán Aarhus Universitatsklinik kardiológusa: " Az Alexander-technika reális alternatíva a Béta-blokkolókkal szemben, a stressz által okozott magas vérnyomás kontrollálására."
British Medical Journal: " Alexander műve kiemelkedő jelentőségű és kutatása az orvostudomány részéről sürgősen szükséges. "
Daniel Pevsner a British Horse Society tagja: " Az Alexander-technika révén régóta fennálló hátproblémáim eltűntek és képes voltam tartásomat, ügyességemet a lovaglásban javítani. Lovasok akik ezt a technikát használják, a tudásukban tekintélyes lépéseket tesznek előre."
Professzor Raymond Dart az Australopithicus felfedezője: " Az elektromyográfia és az elektroenkefalográfia igazolták Alexander meglátásait, bizonyították a technika értékét, amit ő 1890-ben fedezett fel. A technika segítségével átlagos képességű és tehetséges felnőtteket tanított saját testük tudatos használatára, hibás terhelések kikapcsolására és így fokozódó ügyességet elérni önmaguk használatában nemcsak testi, hanem szellemi szinten is."
Paul Collins kanadai maratoni futóbajnok volt 1949-1952 között, most világrekordtartó az idősek versenyeinek különböző versenyszámaiban, mint például a 200 km-es távfutás, a hat napos távfutás: " Az Alexander-technika segítségével sikerült futóstílusomat oly mértékben feljavítani, hogy 1982-ben az idősek nemzetközi versenyén tíz világrekordot tudtam felállítani, azok után, hogy 25 évig különböző, állandó sérülések miatt semmilyen versenyen nem tudtam részt venni."
Professzor George E. Coghill anatómus, pszichológus: " Az Alexander-módszer az embert mint egészet fogja fel, mint egy önmagát éltető erőt. Alexander a reflex mechanizmusokat rekonstruálja, vagyis újra tanítja őket az eredeti módon reagálni. Ezzel működőképességüket normális kapcsolatba hozza az egész organizmus működésével. Ezt a módszert tudományos és pedagógiai szempontból kimondottan mélyértelműnek tartom. "Tony Buzan a "mind maps" kitalálója, a User Your Heads és a The Evolving Brain írója: " Az Alexandertechnika megváltoztatta életemet. Ez a technika egy elismert zseni műve. Mindenkinek merem ajánlani."
George Bernard Shaw drámaíró: " Alexander nemcsak egy távolba mutató tudomány alapjait rakta le, ami a tőlünk látszólag független mozgásokkal, amit mi reflexeknek nevezzük, foglalkozik, hanem egy technikát is kifejlesztett a korrektúrára és önkontrollra. Ezek lényegesen gazdagítják a mi kimondottan szegényes segédeszközeinket a személyiség fejlesztésben.
Professzor John Dewey pedagógus, filozófus: " A világ jelenlegi állapota egészen tisztán mutatja, hogy az a hatalom amit mi a fizikai energiák, a hő, a fény, az elektromosság fölött elértünk, anélkül, hogy először saját magunk felett uralkodni tudnánk, veszélyes lehetőséggé vált. Ha kifejleszthetnénk egy technikát, ami az egyénnek lehetővé tenné a saját maga feletti kontroll megtanulását, akkor azt a faktort amitől végül is az összes többi energiaforma felhasználása függ, ellenőrzésünk alatt tarthatnánk. Alexander kifejlesztette ezt a technikát."
Sir Charles Sherrington a fiziológia és az orvostudományi Nobel-díj tulajdonosa: " Alexander nagy szolgálatot tett a mozgás és testtartás fiziológia tudományának állhatatos megfigyeléseivel, azzal, hogy minden cselekvést olyan folyamatként kezelt, amibe a teljes individuumot, az egész pszicho-fizikai embert bevonta. Egy lépést tenni előre tehát nem egy cselekedet, ami az egyik vagy a másik lábra korlátozódik, hanem egy folyamat, amely az adott pillanatban a teljes neuromuszkuláris aktivitást érinti, nem utolsó sorban a fejét és a nyakét."
John Chleese komikus, színész: " Az Alexander-technika rendkívüli segítségemre van a munkámban. Sok dolog magától történik, könnyedén, minden fáradság nélkül. De az embernek szüksége van egy Alexander-tanárra, aki erre megtanítja."
Aldous Huxley írja az Alexander-technikáról: " Az ember képzeljen el egy teljesen új nevelési formát, ami az emberi tevékenység teljes tartományára kihat, a fiziológiai területtől az intellektuálison, az etikain, a gyakorlatiason keresztül a szellemiig, – egy nevelési forma, ami gyerekeknek és felnőtteknek megtanítja önmagunk használatát és ezáltal a legtöbb betegséget és rossz szokást megelőzhetővé teszi, amitől általában szenvedünk."
W. H. M. Carrington : " A felegyenesedett testtartás az ember egyedülálló tulajdonsága. Egy rendkívül érzékeny egyensúly, az erők kiegyensúlyozottsága, ami a szenzorikus és motorikus mechanizmusok összjátékából alakul ki azáltal, hogy minden izomzati erőfeszítést kikapcsol. Az egész egyedülállósága az erőfeszítés csökkentésén alapszik."
Professzor Frank Pierce Jones a Body Awareness in Action: A Study of the Alexander-technique írója: " Az .Alexander-technika nem valami különleges dolog megtételére tanít, hanem arra hogy, amit így is úgy is teszünk azt több praktikus intelligenciával végezzük, hogyan szabaduljunk meg sztereotip reakcióktól, hogyan viselkedjünk megszokásokkal és változásokkal szemben. Átengedi a cél szabad kiválasztását az egyénnek, de megadja a lehetőséget önmagunk jobb megismerésére, miközben a kitűzött cél felé haladunk. Ablakot nyit az ingerek és reakciók alig ismert területére, átadja azt a tudást amire az embernek szüksége van ahhoz, hogy egy reakciómintát megváltoztasson, illetve ha akarja megakadályozza a reakció létrejöttét."