Dr Joel D Wallach  BS, DVM, ND

A folyékony ásványianyag táplálékkiegészítés atyja.

 

BS – Bachelor of Surgery

DVM – Doctor of Veterinary Medicine

ND – Doctor of Naturopathic Medicine

 

Dr. Wallach az 50 években West St. Luisban egy farmon nőtt fel. Családja állattenyésztésből, növénytermesztésből élt.  Tanulmányait a Missouri Egyetem mezőgazdasági tagozatán kezdte. Fő szakága az állattartás és állattáplálás volt. Ezután elvégezte az állatorvosi egyetemet, ahol szakágai közé tartozott a betegségek megelőzése, az állati táplálék kiegészítése vitaminokkal, ásványianyagokkal. Az egyetem elvégzése után afrikában  Dr. Frank Buck-kal mint állatorvos dolgozott. Két évvel később Dr. Marlin Perkins meghívására visszatért az államokba ahol egy 12 éves kutatási sorozatban vett részt. Az USA különböző állatkertjeiben ( St. Louis állatkert, Brookfiel állatkert Chicago, Bronx állatkert New York, Los Angeles-i állatkert…) végeztek felméréseket, figyelték a környezetszennyezés hatásait a természetes móodon meghalt állatoknál. A 12 év alatt Dr Wallach  454 különböző állatfajon 17.500 boncolást végzett. Ehhez jött még összehasonlításként 3000 boncolás olyan embereken akik szintén az állatkertek közelében éltek.

 

A 12 éves kutatási sorozat lényegét Dr Wallach egy tömör mondatban foglalta össze:

 

Minden természetes módon meghalt állat és ember tápanyaghiány-jelenségben halt meg!

 

Dr Wallach-ot a kutatásai során felfedezett eredményeiért 1991-ben Nobel Díjra terjesztették fel.

"Nem tudom sem azt, hogy milyen a jelenlegi élethelyzete, sem azt, hogy mennyire foglalkoztatja az egészség vagy a betegség témája.

 

Talán mostanáig inkább gondatlanul és könnyelműen bánt a testével, jóllehet ez az egyetlen, amivel rendelkezik! De az is lehet, hogy mindig is követte a rendszeres testedzés szabályait, és láthatóan duzzad az erőtől, a kitartástól és az energiától. Legszívesebben szökdécselne a lépcsőkön és szemei a teljes, tartalmas élettől csillognak.

 

Azt sem tudom természetesen, hogy Ön, Tisztelt Hallgatóm, komolyan belegondolt-e valaha abba, hogy milyen élet vár Önre? Belegondolt-e már abba, hogy mennyi ideig akar élni? 60, 70 vagy 100 évig? Vagy esetleg úgy gondolja, hogy más kezében van a döntés, hogy Ön mennyi ideig fog élni?

 

Igaz, végül is nem is lényeges, hogy melyik csoporthoz tartozik – egyvalamit bizonyosan ígérhetek Önnek: ez az üzenet meg fogja változtatni az életét.

 

Feltéve persze, hogy nem engedi, hogy a következő percekben bármilyen zavaró tényező csökkentse a koncentrációját, vagyis eltérítse a figyelmét, és feltéve továbbá azt is, hogy engedi az eddigi, egészséggel, táplálkozással és élettel szembeni elvárásait átalakítani és újraprogramozni.

Ebben az esetben megígérhetem Önnek, hogy az élete teljesen megváltozhat és meg is fog változni!

Nos, mivel én nemcsak embereket, hanem állatokat is gyógyítok, teljesen más szemlélettel rendelkezem az egészség fogalmáról. Az állatgyógyászatban például nincsen úgy betegbiztosítás az állatok részére, ahogy az az embereknél létezik. Mindenkit sokkolna, ha az embereknél használatos betegbiztosítást az állatoknál is alkalmazni kezdenék. Egy több tízezer forintos hamburger például azonnal megfizethetetlen lenne.

 

A csirkemell filét majdnem 100 ezer forintért vesztegetnék, és az ezer forintos tojásból készült rántotta ára is az egekbe szökne. És mindez csak azért, mert az állat-betegbiztosítás költségeit valamiből fedezni kellene. Ezért aztán az állattenyésztés területén már régen megtanulta mindenki, hogy a hús, a tejetermékek, a baromfi és a tojás árát a lehető legalacsonyabban kell tartani. Olyan alacsonyan, hogy egy átlag európai nyugodtan megengedhesse magának, hogy ezeket a termékeket naponta fogyassza. Ezt egy egyszerű táplálkozási képlet segítségével értük el. Az ételadagokat kis egységek, úgynevezett pellet formájában kezdtük gyártani. Így el lehetett azt kerülni, hogy az állatok a takarmányból csak a szőlőszemeket vagy a napraforgómagot egyék ki. Minden magocska ugyanolyan volt, mint a többi, és tartalmazott minden fontos tápanyagot. Így a csorda legbutább állata is kifogástalan táplálásban részesült – a termelést pedig sikerült egységesíteni. Ma már pellettel etetik az egereket, a patkányokat, a hörcsögöket, a tengerimalacokat és a nyulakat is. A pellet a szárított kutya-, és macskaeledel fő alkotóeleme is. Minden szelidített, vagy laborkísérletre szánt állat táplálása – ahogy azt valószínűleg már Ön is sejti – pellettel történik, ez az állatok esetében tökéletes megoldás. A pellet felmérhetetlenül nagy segítség a gazdaság és az ipar számára. A sikere akkora volt, hogy az elmúlt 75 évben több, mint 900 betegséget sikerült megszüntetni. Az állatok várható élettartamát sikerült a kétszeresére, sőt akár a háromszorosára emelni. És mindezt ezzel a nagyon egyszerű, kis táplálkozási képlettel.

 

Adódhat tehát a kérdés, hogy miért nem alkalmaztuk ugyanezt a technológiát az embereknél is. Mostanáig mai árfolyamon mintegy 80 milliárd eurót költöttünk arra, hogy az állatok esetében megoldást találjunk, mindezt 75 év alatt. Ez az öszeg semmi ahhoz képest, amit az emberi egészségmegőrzésre évente kiadunk. Ha így nézzük, akkor sikerült elég olcsón megszüntetni 900 állatbetegséget.

Mielőtt orvos lettem, egy időben részt vettem Marlin Perkins egyik nagy kutatási projektjében. Marlin Perkins lenyűgöző személyiség és időtlen jelenség volt. Igazán nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy engem az állat-és növényvilág patológusának tekint. Abban az időben éppen Afrikában tartózkodtam, egy környezetvédelmi munkán dolgoztam. Egyik nap táviratot kaptam tőle, hogy meghívására repüljek vissza Amerikába, mivel a Nemzeti Egészségügyi Intézettől kapott 7,5 millió dollárt, hogy a környezet, a környezetszennyezés és az ökológia területén kutasson. Meghívását örömmel elfogadtam.

Munkám mindössze abból állt, hogy nagy amerikai állatkertekben természetes módon elpusztult állatokat boncoljak fel. Ezek a hatalmas állatkertek általában nagy városok közelében voltak. Ha tehát ezekben a városokban környezetszennyezési problémák adódtak, akkor biztos lehetett találni legalább egyet az állatkertben fellelhető állatok között, amelyik a szennyezésre érzékenyen reagált. Ezeknek az állatoknak körülbelül úgy vettük hasznát, mint a régi bányászok a kanáriknak: régebben a bányászok ugyanis kanárikat is vittek magukkal a mélybe. Abban az esetben, ha valamilyen gáz, pl. metán szabadult fel, a madarak azonnal „reagáltak“: holtan fordultak le rúdjukról, jóval korábban, mint ahogy az emberek veszélybe kerültek volna akár robbanás, akár fulladás révén. Na de, hogy rátérjek a lényegre: az évek során több, mint 454 különböző állatfajon 17500 boncolást végeztem el, ezenkívül összehasonlításképp 3000 emberen is végeztem boncolást. A tanulság számomra alapvetően újszerű és egyben előremutató is volt: minden természetes halállal meghalt állatnál és embernél jelentős tápanyaghiány-jelenség volt megfigyelhető. Ez azt jelenti, hogy valamennyi felboncolt testben kimutatható volt valamely tápanyag halálos mértékű hiánya. Megismételném még egyszer ezt a kijelentést, mert ez egy rendkívül mélyreható megfigyelés: minden természetes módon meghalt állat és ember tápanyaghiány-jelenségben hal meg! 

 

Ezt a megállapítást természetesen az orvoslás sok szakértője – mint ahogy az már az újkori felfedezések esetében oly sokszor előfordult – nem vette komolyan. Hogy halna meg bárki is a felvilágosodott, jómódú nyugati világban tápanyaghiány-jelenségben? Miközben műholdakat küldünk a világűrbe, wireless-technológiával kommunikálunk szinte mindenütt, a szabadidőnket pedig Disneyland-ben töltjük, eközben pont a jól ismert és megfelelően leírt tápanyagokban kellene keresnünk elhalálozásunk okát? Végsősoron mostanáig még arra sem találtunk bizonyítékot, hogy a vitaminokkal és ásványi anyagokkal betegségeket tudunk megelőzni vagy gyógyítani. És végül: az orvosok is ezt mondják, sok szakértő is ezt mondja, a professzorok is ezt mondják, mindenki ezt mondja. Vagy esetleg mégis vannak bizonyítékok?

 

Hallott már valaha a skorbutról? Bizonyára tudja, hogy a skorbutot C-Vitaminnal meg lehet előzni és gyógyítani is lehet. Hányan hallottak Önök közül az angolkórról? Általánosan ismert tény, hogy az angolkórt D-Vitamin segítségével meg lehet előzni és gyógyítani is lehet. A strúmát valószínűleg Ön is ismeri, és azt is tudja, hogy jóddal, rézzel és szelénnel meg lehet előzni és gyógyítani is lehet. A vérszegénységről valószínűleg mindannyian hallottak. Mint ahogy Önök is tudják, a vérszegénységet vas, réz, folsav és B-12 vitamin segítségével meg lehet előzni és gyógyítani is lehet.

 

Az életfontosságú tápanyagokat azért nevezik „életfontosságú tápanyagoknak“, mert ha nincs belőle elég a szervezetünkben, akkor megbetegszünk – vagyis tápanyaghiányban fogunk szenvedni! Ha tehát Ön megbetegszik, akkor beveszi a szükséges tápanyagot, és szervezete le tudja győzni a betegséget. Minden orvos és professzor, mindenki, aki azt állítja, hogy nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a vitaminok preventív módon megakadályozzák a betegségeket, és a már kialakult panaszokat képesek gyógyítani, nos, ezek a szakértők nem vesznek tudomást a nyilvánvaló realitásról.

Nagyon megörültem, amikor 2002 októberében megláttam a WHO (az ENSZ Egészségügyi Világszervezete) egyik tanulmányának eredményét. Ez a tanulmány világosan rámutatott arra, hogy az ember várható élettartama táplálékának minőségétől függ. A tanulmány kimondta továbbá, hogy a korai elhalálozások, és a megbetegedések mintegy 30%-a is a helytelen táplálkozásra vezethető vissza. Ennek a 30%-nak két fő oka van:

1. A legszegényebb országokban nincs elegendő táplálék.

2. A jómódú országokban helytelen és tápanyagban szegény a táplálkozás.

A valószínűleg legfontosabb megfigyelés ugyanakkor mégis az volt, hogy a betegségek kialakulásában váratlanul nagy szerepe van 3 alapvető tápanyag elégtelen mértékű felvételének. Ez a „három alapvető tápanyag“ kifejezés valószínűleg nem sokat mond Önnek. Nos, itt a cinkről, a vasról és az A-vitaminról van szó. De mit szól ahhoz, ha azt mondom, hogy összesen 91 ismert, életfontosságú tápanyag létezik? És ha azt mondom, hogy a másik 88-ról a tanulmány még csak említést sem tesz? – A következényeket Ön is el tudja képzelni: számos kétkedő számára Napnál is világosabbá vált, hogy itt csak a jéghegy csúcsáról van szó, és a tudomány területén földcsuszamlásszerű változások fognak bekövetkezni!

 

Így a közvéleményt a WHO ezzel a tanulmánnyal pontosan ugyanahhoz a végkövetkeztetéshez vezette el, amelyet én már 40 évvel ezelőtt megfogalmaztam.

A tápanyagokról és hatásukról beszélgetve valamiről nem szabad elfeledkeznünk: az életfontosságú tápanyagokat a test nem tudja maga előállítani, a táplálékkal és a táplálékkiegészítőkkel kell felvennünk őket nap mint nap. Ennek során az ásványianyag felvételének jut a legfontosabb szerep, mert az életfontosságú tápanyagok jó 2/3-a ásványi anyag. A táplálékkal azonban nem tudunk ásványi anyagot felvenni, mert ezeket a növények nem tudják előállítani. Az étkezési céllal termesztett növények, a gabona, a zöldségfélék, a gyümölcsfélék és a magvas növények  arra képesek, hogy vitaminokat, aminosavakat és zsírsavakat állítsanak elő, ásványi anyagot viszont nem képesek előállítani.

 

Nem létezik egyetlenegy növény sem a Földön, amelyik ásványi anyagot tudna termelni. És így a legkiegyensúlyozottabb táplálkozással sem tudjuk bejuttatni szervezetünkbe az összes olyan tápanyagot és ásványi anyagot, amelyre annak a napi működéshez szüksége van. Itt jegyezném meg, hogy testünknek pontosan 60 különböző ásványi anyagra van szüksége.

Vessünk ezután egy pillantást a mezőgazdaságra: egy növénynek nem kell 60 féle ásványi anyag ahhoz, hogy életben maradjon, elég neki kilenc. Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy a jó aratás a jó termőfölddel közvetlen összefüggésben van. Egy 1995-ös tanulmány szerint a mezőgazdasági hasznosítás alatt álló területek majdnem 40%-a jelentősen kizsigerelt terület. Ez azt jelenti, hogy a növénytermesztésre felhasznált földterület majdnem felén az alapvető tápanyagok már nincsenek jelen. Egy 1992-es, valamennyi kontinenst vizsgáló tanulmányban az áll, hogy az afrikai termőtalaj a termőképességének nagyjából 74%-át elvesztette. Ázsiában 73%-ot mértek, Ausztráliában ugyanakkor 55%, Európában 72%, Észak-Amerikában 85%, Dél-Amerikában 76% volt ez az érték."